A Minden semmijének közepén ... - Beszélgetés Vajay Kittivel

    Igazából csak a Pilisbe indultunk volna túrázni... mindig érdekeltek a felderítetlen területek, melyek zarándoklat szinten érinthetnek. Barátnőm megadta Vajay Kitti elérhetőségét azzal, hogy lehetséges, hogy tud segíteni túravezetéssel kapcsolatban. Igazából a túrát elnapoltunk, viszont találtunk egy jó kis kapcsolódási lehetőséget egymásban, mely mindenképp előrevivő lehet.

   Elmesélte, hogy valójában ő most új könyvével segíti az ébredőket, melyet szívesen megmutat minden arra érdeklődőnek. Ahogy elolvastam "Az IGAZSÁG te vagy" c. könyvet, azonnal érezhetővé vált, hogy "mélyebbről", "távolabbról", úgy is fogalmazhatnék; hogy "magasabbról" láttam érkezni ezt a könyvet. Az a kifejezés ugrott be, hogy a TISZTASÁG teljességének feltárulása sugárzik a munkából. Azt hiszem utoljára Tolle könyvei ihlettek meg ennyire, és elmondhatom azt is hogy nem az instant spiritualitás az, ami mozgat általában engem sem. Sok közös pontot fedeztem fel életünk alakulásában, egyszóval nem a véletlen szülte ismeretségünk megszületését. Úgy láttam helyesnek a történések által, hogy felkeltem a te érdeklődésed is a könyv megszületésére.

   Teszem ezt azért, hogy legyen hozzájárulás neked is az utadon, hiszen valóban nagy felismerés, ha hirtelen felfedezel egy olyan jelenséget egy munkában,  ami az átlagosból kiemelkedik azáltal, hogy úgy érzed, végre saját magadat ölelheted át az olvasása által. Tekints be általa valódi természeted közepébe, égesd el feleslegessé vált nézőpontjaidat, és öleld magadhoz a tökéletest, aki mindig is voltál, vagy és leszel. Boldoggá tesz, hogy megoszthatom veletek a következő gondolatsorokat.

1. Milyen múltbeli életesemények határozták meg a könyv megszületését, hogy tapasztalataid ilyen magasságban tudnak megmutatkozni?

   Az egész életem olyan tapasztalatok sokasága, amik mind hozzátettek a könyvhöz. Kíváncsi voltam magamra és nem voltam hajlandó a mások által felállított sémák szerint megélni önmagam. Volt egy elképzelésem arról, hogy az embernek az a természetes, hogy jól érezze magát, hogy kibontakozzon, és mindig merész vágyaim voltak, sosem fukarkodtam velük, nem volt számomra lehetetlen abban, ami megjelent bennem, mondhatott bárki bármit. Ez nekem egy ösztönös hozzáállásom volt, viszont az nagyon is megviselt, hogy nem mindenki így látta ezt. Sokszor a környezetem nagyon nem nézte jó szemmel, amilyen kapcsolatban voltam az Élettel, de sok olyan helyen is voltam, ahol viszont nagyszerű közegben lehettem, és élmény volt a közösen eltöltött idő. Kb. 5 évvel ezelőtt volt az első mély betekintésem abba a mélységbe, ami már a könyvemet is átitatja, bár korábban is megvolt már a nyitottságom és érdeklődésem. Elsősorban önmagam s aztán mások figyelése és érzékelése tette lehetővé azt, hogy mindez ilyen módon leíródhasson. Mély kapcsolatot találtam önmagammal, mely igazából mindig is ott volt. Mindenki lehetősége, hogy ráleljen a benne lakozó bölcsességre.

2. Fantasztikus az, hogy a könyv azok számára is érhető, akik racionális beállítódásúak. Azt érzem, hogy az ÉRTelme is érti a mondandót, mégse veszi át vezető szerepet olvasás közben. Jól érzem ezt?

   Nagyon fontos számomra az, hogy ne csak egy bizonyos érdeklődésű közönséghez szóljak, hanem igazából bárkihez. Sokféle emberrel kerültem és kerülök kapcsolatba, és egyáltalán nem feltétel, hogy olyan témákban legyen valaki tájékozott, mint amit ez a könyv is magába foglal. Őszintén szólva sokszor sokkal inkább befogadóak azok az emberek, akik még nem jártasak túlságosan akár az önismeret, tudatosság vagy spiritualitás terén, hiszen nincsenek még tele mindenféle hitrendszerrel ezekkel a témákkal kapcsolatban. A titok valójában az, hogy tudjunk nyitottak maradni, bárkik is legyünk, bármivel is foglalkozzunk, bármilyen érdeklődésünk is legyen, hiszen annyira sokszínű az élet, és igazán kreatív lehetőségeket tartogat számunkra. Azok az emberek vannak a leginkább jóban önmagukkal és az életükkel, akik ezt a fajta nyitottságot, rugalmasságot képesek megélni.

3. Mit gondolsz? A szenvedés általi tanulás szükséges tényezője a felemelkedésnek?

   A szenvedés arra jó, hogy rájöjjünk, nincs szükségünk szenvedésre. Mindenki azon a módon reagál és éli meg önmagát és az életét, ahogy az adott pillanatban tudja. Mindenki. Abban a pillanatban, ha képesek vagyunk másképp megélni, akkor másképp éljük. Ez ennyire egyszerű. Sokszor a kezünkben van látszólag minden eszköz és tudás, s mégsem tudunk vele élni. Pontosan azért, mert valahogy nagyon jól akarjuk csinálni ezt az egészet, ahelyett, hogy szeretettel élnénk meg benne önmagunkat, s engednénk kibontakozni mindazt a lehetőséget, amit tartalmazunk. A természetességtől való eltávolodás a szenvedés fő oka. Azt gondolom sokszor az ember feleslegesen szenved, mivel jelenleg nagyon erős a bennünk élő "szenvedő én". Túlgondoljuk és túlbonyolítjuk a dolgokat, és sokszor azzal foglalkozunk, amivel teljesen felesleges, elfordítva a figyelmünket a minket támogató látásmódtól és megélésektől. De amikor már eléggé kényelmetlenné válik akár érzelmileg akár fizikailag az, ami eltér attól, amit a belső hangunk sugall, akkor egyszer csak átváltunk. Sokszor ez pont egy hosszú szenvedés hatására történik meg, vagy egy trauma, betegség által, mert már csak egy ilyen intenzív hatásra vagyunk hajlandóak odafigyelni.

4.  Megjelent-e már gyerekkorodban bármilyen arra utaló jel, ami saját különlegességedet hordozta magában?

  Mindannyian saját egyediséggel, színességgel rendelkezünk, és mindenkinek mások azok az adottságai, amit mondjuk úgy; különlegességnek, vagy képességnek lehet nevezni. Sok ilyenünk van, s aki ezeket felfedezi magában, tisztában van saját értékeivel. Az Élet bőkezű volt hozzám, nagyszerű adottságaim vannak, amiket imádok. Saját "különlegességem" már egészen pici koromban megnyilvánult, 3 éves voltam, amikor is egy olyan szervi rendellenességet fedeztek fel nálam, ami akkor még ismeretlen volt Magyarországon. Nem volt olyan tapasztalattal rendelkező orvos a kórházban, aki meg tudott volna műteni, de épp egy konferencia miatt náluk volt egy amerikai professzor, aki már végzett olyan műtétet, amire nekem szükségem lett volna. Ahogy elmesélték a szüleim a történetet, az amerikai professzor nem igazán szándékozott itt bárkit is megműteni, de megnézett, és az arca teljesen felderült, mert nagyon hasonlítottam az unokájára, s ezért úgy döntött, hogy elvégzi az operációt. 3 órát voltam benn, videóra vették, s ezután ez a kórház erre specializálódott, amivel engem is műtöttek. Rendszeresen kellett visszajárnom, és úgy fogadtak mindig, mint ahogy egy nagyon híres és közkedvelt személyt. Mondhatni a kórház "celebje" voltam. Rengeteg történetet tudnék arról mesélni, milyen csodás módon hatott és hat az emberekre az a kifejeződés, ami mondjuk úgy "én" vagyok. Nagyon szeretem ezt látni, tapasztalni, ahogy az Élet megalkotja önmagát, fantasztikus érzés, s nekem nincs más dolgom, mint hagyni és élvezni

5.  Mit tartasz az életben a legfontosabb dolognak?

   Sok-sok mindent átéltem, megtapasztaltam, és biztosan még sok-sok mindent fogok is.  Ahol épp jelenleg vagyok az életemben, azt kell mondjam, a legfontosabb az, hogy jól érezzük magunkat, hogy felszabadultan éljük meg önmagunkat, hogy azt érezzük, megéljük azt a boldogságot, ami alapvetően bennünk van. Sokaknak ez egy ismeretlen állapot, míg másoknak pedig egy eljátszott önbecsapás. Nekem is volt olyan, amikor ez nagyon távolinak tűnt, és olyan is, amikor azt hittem jól vagyok, boldog, de aztán a tünetek megmutatták, hogy nagyon nem így van. Kellettek ezek a kis kitérők is a tapasztalásaim során, hogy rájöjjek, felesleges így megélni önmagam, mert az Életnek egyáltalán nem ez a szándéka velem. Az Élet kibontakoztatja magát annak teljességében, ahogy az adott formán keresztül képes. Az Élet másképp nyilvánul meg egy növényen, egy állaton és egy emberen keresztül, s minden ember más és más kifejeződés. Ez az egész lényege. Végső lényegünkben mind egyek vagyunk, ami maga az Élet, Isten, Forrás, nevezzük ezt bárminek, ami itt, ebben az általunk felfogható valóságban különböző módokon nyilvánul meg. Azt gondolom a legfontosabb dolog felfedezni saját magunkat, kapcsolódni önmagunkkal, szeretni azt, amik vagyunk, s azt örömmel megélni, bárhol éljünk, bármivel is foglalkozzunk, hiszen az Élet szempontjából a legnagyszerűbb dolog vagyunk ezen a világon. Ezt a látásmódot felfedezni magunkban nemcsak saját felemelésünket hozza el, hanem szó szerint az egész emberiségét, anélkül, hogy ezt direkt akarnánk generálni.