Elvárással vagy a nélkül?

Voltál -e úgy már hogy volt egy ELVÁRÁSod egy helyzettel kapcsolatban, majd a végkifejlet nem úgy alakult, ahogy az elmédben lefutattad? Eltervezted, hogy sietsz haza, de feltartóztattak a postán, vagy jelentkeztél egy vizsgára, majd nem sikerült, számoltál fizetésemelésre, majd nem kaptad meg, szeretettél volna párkapcsolatot, de nem lett belőle semmi, stb, stb?

Sok ilyen helyzet van, és utána joggal kérdezhetjük magunktól, hogy mit nem csináltam elég jól? Ez a fajta ELVÁRÁS az EGO elvárása egy bizonyos helyzettől, elbizonytalanít, esetenként maximalistává, elkeseredetté tehet minket, ha nem csípjük fülön azt a bizonyos ELVÁRÁS jelenlétét, és visszahúzó erejét.

Miért ragaszkodnál egy ego általi képhez, ha a legjobb szándékod szerint sem úgy alakult a dolog, ahogy előre eltervezted? Bizonyára azért nem elérhető a végkifejlet, mert nem ért rá meg a helyzet, vagy egyszerűen csak másként, máshol, mást vagy esetleg máskor szükséges tenni? Lehet hogy csak kis idő a megvalósulás, de a kontroll felette nehezítheti a helyzetet.

Mi a helyzet akkor ha az ELVÁRÁS-t kiveszed, elengeded, és szabadjára engeded mindenestől? Lehet hogy könnyebben bekúszik valami más megoldás, anélkül hogy figyelmedbe tartanád. Bocsáss meg magadnak az eddigi negatív érzelmekért, és vedd le róla a tekinteted. Bízz egy fenséges rendezőben, aki megoldja a helyzetet, hisz már jó eséllyel mindent megtettél. Ni, és most hogy ezt leírtam, máris beugrott, hogy hol van ELVÁRÁSOM bizonyos ügyem végkifejletét illetően. Jó, hogy észrevettem, kezdek vele dolgozni. Bátorítalak, te is tedd ezt.