Kételkedés, mely néha az utunkba állhat

Volt nálam egy kliens..nem a könnyű eset a kezelő szempontból. Onnan indultunk, hogy elmesélte, hogy ő nem hisz abban, hogy meg fog gyógyulni, és hogy ő racionális, és abban sem hisz, vagy vannak Istenek, meg hogy egyáltalán bármiféle "alternatív akármi" használhat. Különben is ő még mondani sem meri ezt senkinek. :-)
Valami sugallat megkérdeztette velem, hogy vannak e gyerekei. A válasz igen volt. Azt is megkérdeztem tőle, hogy hisz-e abban, hogy szépen és jól neveli őket, és hogy ennek hatására ők jók és sikeresek lesznek? Mondta, hogy "Igen, hisz benne, különben nem szült volna gyereket". Erre megkérdeztem tőle, hogy mi a Jó neki; ha HISZI, hogy jól neveli a gyermekeit, vagy ha minden nap megkérdőjelezi szülői hozzáértését, és NEM HISZ önmagában. Persze a válasz egyértelmű, hogy hitt magában.
Ezután annyit mondtam neki, hogy ma mikor felkelt, miért döntött úgy, hogy eljön ide? Azért mert hiszi, vagy mert nem hiszi el, amiért ide jött? Azt mondta, hogy hát, tulajdonképpen hiszi is meg nem is, ő a módszerben nem hisz. Megkérdeztem tőle, hogy Ön amikor gyermeket szült, tudta előre a módszereket, vagy közbe derült ki, hogy bizonyos helyzetekben hogy reagál gyermeki dolgaira? Jelezte, hogy nem tudta előre, egyszerűen csak tette a dolgát.
Ezt követően megnyugtattam, hogy Istennel és az ő eszközeivel is ugyanígy vagyunk. Valaki egyszer hitt benne, és nagyon hitte, hogy neki ez a módszer és meglátás jó, és őt szolgálja. Ez a hajtóerő vitte előre, és egyszer csak úgy döntött, hogy elkezdett másokat is szolgálni. Felejtse el a kételkedést, én is azt tettem valamikor, és engedje meg magának, hogy higyjen a láthatatlanba. Önmagam és mások dolgát is nagyon megkönnyíti. :-) Azóta köszöni, jól van.
Tanulság: A KÉTELKEDÉS megakadályozza a sikert, a gyógyulást, a jó bevonzását. Tegyük ki a kételyt, vegyük észre, és hatalmasat lépünk előre