Megengedésben lenni...

Olyan egyszerű kifejezés a MEGENGEDÉS, mégis kettősség van benne.

A MEGENGEDÉS a könnyedség elfogadása, az irányításról való lemondás, a függőségtől való megválás, a szabadságunk megnyilvánulása;  az őszinteségünk, és a téma tárgyáról való teljes lemondás következménye.

Valódi MEGENGEDÉSSEL sokkal szebb és jobb teremthető, mint amit valaha álmodhattunk volna.

Az elme azt mondja: Naná, hogy megengedem, én aztán biztos, gyere csak most! Ez itt a célpont, és ebbe találj bele úgy hogy majd megmondom, melyik úton, és hogyan. Terveim vannak, és akarom. Hát nem érted? :-)

És rendszerint valami teremtődik. Ha nem az, amire vártunk, csalódottak vagyunk, mert amihez ragaszkodtunk, nem az jelent meg. Dühösek lehetünk. Pedig nem kellene. A következmény pont az, amit teremteni tudtunk.  Mindig jókor, jó helyen vagyunk. A teljességhez még hiányzik, vagy az is lehet, nem is lesz a mienk soha. Ki tudja? Apropó: El tudod fogadni azt az energiát is, hogy sosem lesz a tied amit annyira szeretnél? El tudod engedni, hogy irányítsd gondolatban a dolgok végkifejletét? Mi az az elengedés, melyet ha megteszel, nem lesz többé görcs, ragaszkodás? Mi az a félelem, melyet elengedhetsz most? Hagyod áramlani a folyamatot? El tudod képzelni, hogy minden valóra válhat teljesen más módon, mint amit előre elképzeltél? Megengeded magadnak, hogy nálad valami egyedi működjön?  És akkor most hadd menjen el az, ami már nem szolgál.

A teremtés görcsökkel nem a legjobbat adja. Könnyeddé válni, elvárás nélkül, ítéletek nélkül, történet nélkül.... ez az, amire mindegyikünk vágyik.

Szeretettel, Ollé Ágnes, Pribella.