Őszinte Beismerés - Kell ez nekem?
Utadon
haladva egyre tudatosabban látod élethelyzeteidet, pár éve több területen jót tapasztaltál, feltöltött téged, adott és táplált, de lehet
mára ugyanaz a szituáció már nem működik, vagy csak kevésbé. Talán
meguntad a jól megszokottat, nem azt adja, amit régen, esetleg jobbat
szeretnél, másra vágysz. Ilyenkor nem ritka, hogy bekapcsol benned a
menekülés az új helyzet kialakításától, ami azon alapszik, hogy mentve
ami menthető megpróbálsz nem tudomást venni a kevésbé működő területről, "ráérünk arra még" hozzáállással.
Minden
helyzet más. Vannak helyzetek, amik több szeretet energiával,
törődéssel felfrissíthetők. Így új színt tudsz adni egy adott dolognak, legyen az emberi
kapcsolat vagy hivatásbeli probléma akár. Például napi rutin munkák mindig lesznek, de kis
ügyességgel és fantáziával ezek is élvezetessé tehetők. Nem muszáj
belefásulni ezekbe csak azért, mert bizonyos napokon túlnyomó részt ez
adatik. Ugyanígy emberi kapcsolataid is felfrissíthetők, ha több színt,
kreativitást teszünk a mindennapokba.
Adódnak
azonban olyan helyzetek is szép számmal, amik a VÁLTÁST, gyökeres
változtatást szorgalmazzák. Be lehetsz ragadva az adott dologba, és már
régen megfogalmazódott, hogy itt valami nagy újításra lenne szükség,
ámde mégse teszed. Ezek a helyzetek szoktak inkább nehézséget jelenteni,
hiszen elméd előszeretettel lázadozhat az új ellen. Magyarázatot ad,
miért jó még mindig a régi megoldás, és nincs is ezzel semmi gond egész
addig, amíg valóban a régit érdemes táplálni. Ha valaki nem hajlandó
szíve hangját követni, akadályokba ütközhet, és bizony akkorára
duzzaszthatja fel magában a krízist, hogy meg is betegedhet a
fejlődésnek való ellentmondásba. A megrekedés senkinek nem jó, a
helyzetnek sem, magunknak sem, és a történetben levő egyéb feleknek sem
igazán. Szívünk és egyéb szerveink is diszharmóniával reagálnak arra, ha
nem vagyunk hajlandóak változtatni. Tulajdonképpen minden döntés, amit
nem a szív hozott meg, szenvedést okoz. A fentiek arra bátorítanak, hogy mindig
kövesd a szíved szavát. Valóban így teszel?
Pár
gondolatot összegyűjtöttem, mik azok a fázisok, amik segíthetnek
átemelni téged az ÚJ dologra való RÁHANGOLÓDÁS folyamatában:
1. fázis:
Huzamosabb ideje hallod belülről a kiabálást, hogy "gyerünk,
változtatni szükséges", de még el tudod csitítani az erejét. Át tudsz fordulni pozitívabb hozzáállásra, és vannak örömteli helyzetek az adott
dologgal kapcsolatban. Ha itt sikerül harmóniára lelni, nyert ügyed
van, hiszen még táplál a helyzet, talán lelkesedést, állhatatosságot,
kitartást tanulsz. Ha azonban a krízis, vagy konfliktus nem átmeneti, akkor bizony sok a
gondolat, a zűrzavar , az elme szenvedése, amit nem tudsz elfojtani.
Minél tudatosabb vagy, annál kevésbé vagy már hajlandó szenvedni. ==>
2. fázis:
Belül már dörömbölnek, de nagyon: "ugorj már!", és bizony nagyon
nehezen találsz motivációt a régi helyzetben. Nem tudsz és nem is igazán
akarsz már visszafordulni. Talán még reménykedsz a csodában, vagy már
abban sem. Sajnos ezzel egy időben azt látod, hogy az új álomhelyzettel
kapcsolatosan nem nyílnak a kapuk, sőt olyan emberek jönnek szembe, akik
visszatartanak, tanácsuk félelmet kelthet benned; "nem fog sikerülni",
"még ha működne is, nagyon meg fognak rám haragudni", "ehhez sok idő
kell". Jönnek a tanácsok, hogy "írd össze, mik az érvek, ellenérvek,
de ezzel is csak arra jössz rá, hogy van két oldala a mérlegelnek, no és
akkor? Hiába írod össze, ha a szíved mást diktál, írhatsz még 100
oldalt, akkor sem jutsz megoldásra. A legjobb amit itt tehetsz, hogy
megengeded, hogy a félelmeid, a szorongásaid, a pozitív elvárásokkal
együtt utat törjön magának. Rálátsz, hogy nem tudod befolyásolni az
érzéseid, nem tudod irányítani a helyzetet. Ha tudnád, csupa jó
helyzetet teremtettél volna egész életedben, de az élet nem ilyen. Van
hogy jót, van hogy nem jót teremt. A változtatás új gondolatokat kíván,
egy új, építő hozzáállást. Hagyd, hogy ez az transzformáció
megtörténjen benned. Hagyd, hogy amit régen gondoltál, megújuljon. Miért
is ne? Ki mondta, hogy nem lehet másként gondolni valamit? Ki mondta,
hogy amire a társadalom azt mondta hogy jó dolog, nálad valóban
működik-e? Semmi nem biztos.
3. fázis: Új
élet, új remények, irányba álltál. Hogy szeretheted magad ebben a
helyzetben a legjobban? Hogy tudod a saját döntésedet még jobb irányba
terelni? Hogy engedheted meg magamnak, hogy ez az ÚJ dolog az életedben
könnyű legyen? Milyen támogatót várhatsz akik átsegítenek a helyzeten?
Engeded, hogy tanácsot adjanak, és ezt meg is hallod? Hiszed, hogy aki
szembe jön, az a megoldást kínálja? Ellenállsz vagy megengeded, hogy az
élet spontán kinyissa az újat? Teszel fel magadnak inspiráló
kérdéseket? Már a kérdés feltevéstől megdobban a szíved az örömtől,
igaz? Igen, hiszen a kérdések teremtenek. Építesz, és teremtesz
gondolataiddal. Már nem érdekel, hogy ki mit mond, ha mégis valamit
hallasz, ami nem jó, el tudsz fordulni tőle. Ugrásra kész vagy.
Csodálatos érzés ez ám! Te és Isten együtt, egy kézben.
4. fázis:
Léptél egyet, a szíved szerint. Sosem bánod meg döntésed, mert a
jelen pillanatban ez volt a legjobb, amit tehettél. ŐSZINTE lettél
magaddal, bátran felvállalva azt amit te érzel, ami te vagy, szabadon és bátran. Lehet, az új döntés nem tetszik mindenkinek. Lépj ezen
túl. Valószínűleg mindig emlékezni fogsz, ez volt életed egy fontos
állomása, amikor tényleg ráébredtél a benned lüktető erőre, szeretetre,
ami duzzad a magabiztosságtól. Ez a te TEREMTŐ erőd lüktetése. Új élmények, és csodás virágzások várnak rád, hiszen ahol a figyelmed, és szereteted, ott az energia. Engedd el magad, pihenj meg, hogy megerősödve készen állj a következő kihívásra. Áldás és
kegyelem van ott, ahol az ember meg tudja kérdőjelezni azt a világot, amit az elméje állított össze. Nincs rossz döntés, minden érted van. Csak tekints vissza, és láthatod ennek igazságát.
Csodálatos teremtéseket kívánok,
Szeretettel, Ollé Ágnes